— Pirított mandulaforgács: Érdemes egyszerre nagyobb adag (10 dkg) pirított mandulaforgácsot készíteni, mert pompás kiegészítője a salátáknak és az édességeknek, ráadásul nagyon dekoratív. - A mandulát serpenyőbe szórjuk, folyamatosan kevergetve-rázogatva világosbarnára pirítjuk, és azonnal lapostányérra csúsztatjuk, mert a felforrósodott serpenyőben könnyen túlpirul, megkeseredik. Jól záródó üvegben, a hűtőszekrényben tárolva sokáig friss marad. (Pirítás előtt a mandula vékony barna héját eltávolítjuk).

— Ha közvetlenül sütés előtt derül ki, hogy nincs mandulánk, helyettesíthetjük pirított tökmaggal vagy sütőben megpörkölt zabpehellyel.

— A mandulát könnyebb megtisztítani, ha leöntjük forró vízzel, tűzhelyre tesszük (nem szabad főzni), egy idő után leszűrhető, és a vékony barna héja könnyűszerrel lenyomható róla. Száradás után pirítsuk meg (zsiradék nélkül) lábasban vagy sütőben. Más módszer: A mandulaszemeket bő fél percre lobogva forró vízbe szórjuk, majd szűrőkanállal kiemeljük, lehűtjük. (Mikrohullámú készülékben 15 másodperc is elég.) Azután egy konyharuhában óvatosan ledörzsöljük a héjat. Kevésbé szapora módszer: hüvelyk- és mutatóujjunk közé fogjuk a szemeket, és a szép fehér termést kinyomjuk a héjából.

— Mandula pirítása mikrohullámú készülékben: 1 csészényi héj nélküli mandulaszemet lapos tálon szétterítünk, 6-7 percig forrósítjuk, közben egyszer összerázzuk, illetve felkeverjük.

— Jó tudni: Felnőtteknél mintegy 60, gyerekeknél 10-15 szem keserű mandula elfogyasztása már okozhat ciánmérgezést. Jó néhány mag tartalmaz amigdalint (ciánvegyület), mindenekelőtt a mandula (vékony barna héja), de az alma, körte, őszibarack, sárgabarack, szilva, meggy, cseresznye és a citrusfélék keserű íze is az amigdalin számlájára írható. A ciánvegyületek a magokból nem szivárognak át a gyümölcsbe, sőt a tapasztalat szerint a gyümölcs húsa lebontja őket, ha egy mag valamiért felhasad. Néhány gyümölcsmag elfogyasztása nem jelent problémát, a nagyobb mennyiségtől azonban óvakodni kell.