A CÉKLA NEM CSUPÁN SAVANYÚSÁG!
A cékla egyike azoknak a növényeknek, melyeknek nem a termését, hanem valamelyik más részét használjuk táplálékként. Hasonlóan a répához, megvastagodott gyökerét fogyasztjuk. A rómaiak a céklát szicíliai répának nevezték, s kedvező élettani hatásaikról már tapasztalatokkal rendelkeztek. A mai kor embere is felfedezte ezt az egészséges, sokoldalú növényt, mely nyersen, sütve, főzve egyaránt fogyasztható. Ásványi anyagokat és nyomelemeket bőven tartalmaz, így pl. jelentős a magnézium, kálium és cink tartalma. A vitaminok terén a folsav, biotin és B1, B2 vitamin tartalma kiemelkedő. Fogyókúrázóknak kifejezetten előnyös alacsony energiatartalma miatt. Sokáig gyógynövényként volt ismert, majd a céklasalátás korszak következett. Napjainkban pedig, értékes, makro és mikroelemekben bővelkedő levét üdítőitalként is fogyasztjuk.
A cékla ősét, a vörösrépát már időszámítás előtt 2500 táján gyógynövényként ismerték a Földközi-tenger vidékén. A cékla jó termőtalajt kíván, de ezt meg is hálálja. Megvastagodott vörös gumóját legtöbben főve, salátának használják, noha számtalan más módon is elkészíthető. Értéke nemcsak cukortartalmában és zamatosságában van, de több-kevesebb karotin mellett E-, B1-, B2-, B6-, C- vitamint, folsavat, nikotinsavamidot, magnéziumot és káliumot is tartalmaz. Ennek tulajdonítható, hogy a nyers céklalé biológiailag igen értékes.
A természetgyógyászok szerint aktív rák elleni hatóanyagokat tartalmaz, ezért a megelőzés érdekében azt javasolják, hogy nyersen kipréselt leve vagy reszelt húsa minél gyakrabban kerüljön az asztalunkra. A cékla a kora nyári hónapokat kivéve szinte egész évben rendelkezésünkre áll, mert télen pincében, homokban is jól tárolható.
A zöldség jellegzetessége, hogy íze és állaga feldolgozott formában is szinte ugyanolyan, mint frissen. Az ecet a savanyított céklának még különlegesebb ízt ad, a savanyítás során azonban valamelyest csökken a benne lévő vitaminok és ásványi anyagok mennyisége.
A hatvanas évek elején nagy nemzetközi érdeklődést váltott ki dr. Ferenczi Sándor felfedezése, aki állatkísérletekben figyelte meg, hogy a cékla lila festékanyaga - a betain - tumorellenes hatású. A humánkísérletekben a kemoterápián áteső páciensek vérképe is jelentős javulást mutat néhány hetes céklalékúra után. Az ajánlott dózis naponta 1 liter frissen préselt vagy centrifugált lé, három hónapon keresztül, megszakítás nélkül.
ÖTLETEK, JÓ TANÁCSOK
- A kuktaedényt mindig csak háromnegyedig szabad megtölteni étellel. A szelep hangjától számítva a céklát 30 percig kell főzni. Várjuk meg, míg a kukta magától kihűl, akkor könnyen kinyitható.
- Az enyhén ecetes-tormás céklasaláta levét, ha megmarad ne öntsük ki, mert halat és inas húsokat lehet benne pácolni. De lehet a céklalével, sülő pecsenyét is öntözgetni. Szép piros lesz tőle, íze pedig a vadhúsokéra emlékeztet.
- A cékla vörös levét használhatjuk tojásfestéshez. Ruháinkat óvjuk e csodás létől, mert szinte lehetetlen eltávolítani azt.
- Ha a hámozáskor a cékla megfesti a kezünket, azonnal mossuk le bő, szappanos vízzel, majd kevés citromlével dörzsöljük át és újból öblítsük le!
- Aki nem szereti a cékla ízét, a céklalevet felhígíthatja rostos friss alma- vagy sárgarépalével, illetve más gyümölcslevekkel.
- A céklát nemcsak alufóliában, de sóágyon is süthetjük. Ekkor a sóra dobjunk mellé egy babérlevelet, mert annak felszabaduló aromája a céklát átjárja, és íze egészen különleges lesz. Minden társítás nélkül, önmagában is nagyon finom.
- Ha a nyers céklát meghámozzuk, felkockázzuk, és gyümölcscentrifugában kifacsarjuk a levét, ízesítés nélkül - vagy egy csipet cukorral, néhány csepp citromlével - igazi vitaminbomba-ivólét nyerünk.
- Céklacsipsz: Négy darab közepes méretű céklát meghámozunk, éles késsel nagyon vékonyra szeleteljük, és 3 deci forró olajban állandóan kevergetve ropogósra sütjük. Konyhai papírtörlőre szedve a felesleges olajat lecsepegtetjük róla.
- Gyors céklalevest úgy készíthetünk, hogy savanyított céklát leöblítünk, leveslével összeturmixolunk, és tejszínnel összeforralunk. Savanyítani már nem kell.