Nem mindegy, hogy a hús milyen nyersanyagok közegében készül el, változik át ropogósan piros, belül omlós, ízes falattá. Az úgynevezett zöldségágy elkészítése és az ezen történő sütés két dologra ad garanciát: az ízes, kitűnő minőségű húsra és a nem nélkülözhető illóanyagokkal, aromával teli pecsenyeszaftra.

A sárgarépát, petrezselyemgyökeret vagy szálanként pároljuk és úgy tálaljuk a hús mellé vagy pedig karikákra szeljük, a vöröshagymát nagyságától függően ketté-négyfelé vágjuk, esetleg egy-két fokhagymagerezdet is hozzáteszünk. Az utóbbi esetben mindezeket a tepsi aljára szórjuk, és a már előzőleg megsózott, fűszerezett húst a tetejére ültetjük. Ízlésünknek megfelelően kevés olajat vagy zsírt hevítünk, és ezzel a húst leöntjük. A forró zsiradék használatának az a magyarázata, hogy a hús felületével történő érintkezéskor a hő hatására a húsrostok összehúzódnak, és a sütéskor a húsban lévő ízanyagok nem oldódnak ki. Ezután a húst középmeleg sütőbe toljuk. Kevés vizet csak akkor öntünk alá, amikor a hús teljes felülete már nyers színét elveszítette.

Igen lényeges, hogy sütés közben minél gyakrabban saját zsírjával locsolgassuk és az egyenletes sütés érdekében forgassuk a húst. Amikor a hús elkészült, a tepsiből kiemeljük, kevés ideig pihentetjük, így könnyebben és szebben szeletelhető. A sütő tepsiben maradt illatozó, zöldséges zsiradékjából készítjük el a pecsenyeszaftot a következő módon. A forrásban lévő zöldséges léhez hozzákeverünk egy kevés paradicsompürét. Ez nem lehet több egy kávéskanálnyi mennyiségnél! Gyakori keveréssel kissé megpirítjuk, ekkor megszórjuk 2-3 dkg liszttel, és elkeverve még 1-2 percig tovább pirítjuk. Felöntjük 3 dl vízzel, és jól kiforraljuk, majd finom szűrőn keresztül átszűrjük.

Tálaláskor ezt a jóízű pecsenyelevet, amely a hús ízén kívül a zöldségek ízeivel is gazdagabb, külön mártásos csészében a hús mellé kínáljuk. Szárnyas és borjúsültek esetén a pecsenyelevet kevés vaj hozzáadásával dúsíthatjuk.