A PADLIZSÁN

A padlizsán a csucsorfélék családjába tartozik, és valószínűleg Indiából származik. A termés korábban fehér és tojásalakú volt, innen ered a korábban használt tojásgyümölcs név is. Ma a padlizsánt mint lila, buzogány- vagy hengeres alakú gyümölcsöt ismerjük. A padlizsán fűszerekkel és zöldségekkel jól kombinálható, de nyersen nem fogyasztjuk. A termést (héjastul vagy hámozva) lehet párolni, főzni, dinsztelni, sütni vagy átsütni. Először távolítsuk el a tüskés szármaradványt, majd mossuk meg a termést. Félbevágás vagy kb. 2 cm vastag szeletekre szeletelés után fontos, hogy sózzuk meg a vágási felületet, mert így azok vizet veszítenek. Ezután töröljük szárazra a darabokat. Kevés citromlével megakadályozhatjuk a barnulást. Ha el akarjuk kerülni, hogy a lesütött padlizsánszeletek túl sok kalóriát tartalmazzanak, ügyeljünk a zsír hőmérsékletére (160 °C), mert így lezárulnak a pórusok, a zsír nem tud behatolni. Ezenkívül a szeletek mindkét oldalát megszórhatjuk liszttel - ez is véd a túlzott zsírfelvételtől. A padlizsánt leghelyesebb nem túl alacsony hőmérsékleten tárolni a hűtőszekrény zöldséges rekeszében, azonban nem szabad más zöldséggel vagy gyümölccsel, például paradicsommal, almával, banánnal vagy citrusfélékkel együtt tartani. FŰSZEREZÉS: a padlizsánhoz mindenekelőtt a fokhagyma illik. De használhatunk citromlevet, borsot, tárkonyt, bazsalikomot, oregánót, kakukkfüvet, rozmaringot és koriandert is.