A PADLIZSÁN

A padlizsán a csucsorfélék családjába tartozik, és valószínűleg Indiából származik. A termés korábban fehér és tojásalakú volt, innen ered a korábban használt tojásgyümölcs név is. Ma a padlizsánt mint lila, buzogány- vagy hengeres alakú gyümölcsöt ismerjük. A padlizsán fűszerekkel és zöldségekkel jól kombinálható, de nyersen nem fogyasztjuk. A termést (héjastul vagy hámozva) lehet párolni, fÅ‘zni, dinsztelni, sütni vagy átsütni. ElÅ‘ször távolítsuk el a tüskés szármaradványt, majd mossuk meg a termést. Félbevágás vagy kb. 2 cm vastag szeletekre szeletelés után fontos, hogy sózzuk meg a vágási felületet, mert így azok vizet veszítenek. Ezután töröljük szárazra a darabokat. Kevés citromlével megakadályozhatjuk a barnulást. Ha el akarjuk kerülni, hogy a lesütött padlizsánszeletek túl sok kalóriát tartalmazzanak, ügyeljünk a zsír hÅ‘mérsékletére (160 °C), mert így lezárulnak a pórusok, a zsír nem tud behatolni. Ezenkívül a szeletek mindkét oldalát megszórhatjuk liszttel - ez is véd a túlzott zsírfelvételtÅ‘l. A padlizsánt leghelyesebb nem túl alacsony hÅ‘mérsékleten tárolni a hűtÅ‘szekrény zöldséges rekeszében, azonban nem szabad más zöldséggel vagy gyümölccsel, például paradicsommal, almával, banánnal vagy citrusfélékkel együtt tartani. FÅ°SZEREZÉS: a padlizsánhoz mindenekelÅ‘tt a fokhagyma illik. De használhatunk citromlevet, borsot, tárkonyt, bazsalikomot, oregánót, kakukkfüvet, rozmaringot és koriandert is.