A zöldborsónak két fajtája ismeretes, a hüvelyestÅ‘l is fogyasztható cukor- és a kifejtésre "ítélt" velÅ‘borsó. Az elÅ‘bbinek magasabb a vitamin-, illetve ásványianyag-tartalma, hiszen a hüvely maga is bÅ‘ven tartalmaz az elÅ‘bbiekbÅ‘l. A cukorborsót nyers saláta formájában, illetve párolva fogyasztjuk. Nálunk elterjedtebb a velÅ‘borsó, melybÅ‘l levest, fÅ‘zeléket fÅ‘zünk, de lehet rakott étel vagy különbözÅ‘ saláták alkotórésze is. A zöldborsó értékes C-, B1-vitamin, folsav, illetve béta-karotin-forrás, de található benne kálium, foszfor és nagy mennyiségű rost is.

A zöldborsó féléretten kerül forgalomba. Nagy a keményítÅ‘- és fehérjetartalma. Zsenge hüvelyeit is felhasználhatjuk: megfÅ‘zzük, átpasszírozzuk és a leveshez vagy a fÅ‘zelékhez öntjük, esetleg néhány darabkát párolás közben a zöldborsóhoz adunk, ezt tálalásnál eltávolítjuk. FÅ‘zeléknek a zöldborsót ne pirítsuk, csak zsírban pároljuk kevés vízzel.

A cukorborsó (vagy amint franciásan nevezik: mangetout) csodálatos salátanövény (is). Ez az a borsófajta, amelyet héjastul, mindenestül el lehet fogyasztani, mert annyira zsenge a hüvelye, hogy csak a végeit kell lecsipkedni. A magjai fejletlenek, egészen laposak, de nem azért, mert túl korán szedték le, hanem mert ilyen fajta. Mange tout annyit jelent: edd meg az egészet. (Sajnos, nálunk a piacon a korai, jobb minÅ‘ségű fejteni valót is gyakran (tévesen) cukorborsónak titulálják.) Termelése azonos a többi zöldborsófajtáéval, felhasználása viszont (mivel fejteni nem kell) jóval egyszerűbb. Ízletes köret is készíthetÅ‘ belÅ‘le vajban párolva vagy gÅ‘zölve, salátának viszont nyersen is alkalmas, ha elég friss. Legtöbbször mégis gÅ‘z fölött meg szokták párolni (3-5 perc alatt), de vigyázni kell, hogy azért ropogós maradjon. Lehűtés után készíthetÅ‘ el belÅ‘le a saláta. A drága nyugat-európai import helyett célszerű lenne itthon megtermelni.