A lecsó a nyár kedvence. Ahány ház, annyi szokás, és a lecsóféleségekből még országonként is kialakultak jellegzetességek, elég ha a francia ratatouille-ra vagy a szerb gyuvecsre gondolunk.
 

— A lecsó szelídebb lesz, ha galuskát szaggatunk bele.

— A franciáknak az a szokásuk, hogy lecsójukat vajas kenyérre kenve is eszik, akár uzsonnára vagy vacsorára.

— Gondosan ügyeljünk arra, hogy a zöldpaprika minden esetben több legyen, mint a paradicsom, ellenkező esetben savanyú lesz az étel.

— Az igazi magyaros lecsó zsiradékát füstölt szalonnából nyerjük. Vegetáriánusok és a reformkonyha kedvelői olajjal helyettesíthetik.

— A lecsót 10 dkg felkarikázott paprikás kolbásszal (amelyet a paradicsommal egyidejűleg adunk az ételhez), vagy személyenként 1 pár benne főtt virslivel is gazdagíthatjuk.

— Ha túlságosan leveses a paradicsom és/vagy a paprika, közvetlenül azután, hogy a paprika kissé összeesik, szórhatunk a levébe 8-10 dkg hosszú szemű rizst, vagy üthetünk rá személyenként egy felvert tojást is.

— Aki csípősen szereti, adjon hozzá 1-2 darab erős paprikát.

— Tejfeles-kapros töklecsót készíthetünk, ha az alaplecsóhoz félidőben gyalult főzőtököt és aprított friss kaprot adunk, és a végén hozzákeverjük a tejfölt.

— Lecsókrémet is készíthetünk: az alaplecsót 2-3 darab felvert tojással sűrítjük, összefőzzük, majd kihűtjük. Ezután turmixoljuk. Hidegen, pirítósra kenve, vagy melegszendvicsként is felhasználhatjuk. Csak egy ötlet: a kiflikarikákat lecsókrémmel megkenjük, kis szelet főtt füstölt tarját fektetünk rá, majd reszelt füstölt sajtot teszünk a tetejére, és forró sütőben pirosra sütjük.