A pogácsát szinte mindenki szereti. Fogyasztható melegen, langyosan és hidegen, frissen és néhány naposan, önmagában, tea, sör vagy bor mellé. Örülnek neki az otthoniak és szívesen majszolják a vendégek. Az alaptészta nagyon egyszerű, sokféleképpen variálható. Létezik írós-vajas, leveles, tepertős (vagy töpörtyűs), krumplis (úri nevén: burgonyás), juhtúrós, vajas stb. Mindez különféle töltelékekkel fokozható. Lássuk őket!

FORTÉLYOK, TITKOK, PRAKTIKÁK

- Tovább marad friss a pogácsa, ha egy főtt burgonyát is belegyúrunk a tésztájába.

- A konyhatudomány nem más, mint némi biológiai és kémiai ismeret. A tésztákat többféle szempontból lehet csoportosítani. Egyik szempont például az, hogy mivel lazítjuk őket. Önmagától ugyanis a folyadékkal kevert liszt legfeljebb a gyerekek körében népszerű sókerámiához hasonló lepénnyé sül össze. Biológiai lazításnak nevezzük azt, amikor a tésztához élesztőt használunk. Az élesztőgombák megfelelő környezetben ugyanis szén-dioxidot termelnek, és a keletkező gázbuborékok megemelik a tésztát. A megfelelő környezet egyrészt langymeleget, másrészt szénhidrátot (például kevés cukrot) jelent, ami a gombák anyagcseréjéhez szükséges. A tészta viszonylag hosszan tartó kidolgozása sem felesleges művelet. Ilyenkor alakul ki a liszt fehérjéiből az a váz, amely sütés után megtartja a gázbuborékok által megemelt tészta foszlós, laza szerkezetét.