A sertés legértékesebb, legsoványabb része a karaj, azaz a borda, amely a hosszabb csontú hosszúkarajjal kezdődik, és a kerekebb rövidkarajjal folytatódik (ennek tartozéka a szűzpecsenye). Csonttal vagy anélkül mindkettőből hirtelensültek, bundázott szelethúsok és ízletes egybesültek készíthetők. Mivel sovány hús, ajánlatos kíméletesen bánni vele, mert sütés közben könnyen kiszárad.

A kb. 1 cm vastag hússzeleteket leöblítjük, papírkendővel szárazra töröljük, majd folpack fóliával letakarva kíméletesen kiverjük-elvékonyítjuk. A szegélyükön lévő hártyát késheggyel vagy ollóval több helyen bevágjuk, nehogy sülés közben felpúposodjanak. Közvetlenül sütés előtt mindkét oldalukat meghintjük sóval és borssal, valamint egy kevés liszttel (vagy lisztbe forgatjuk, és a fölösleget lerázzuk róluk).

Az olajat felforrósítjuk, beletesszük a hússzeleteket, és erős tűzön, mindkét oldalukon hirtelen, azaz 3-3 percig sütjük - nem tovább, mert kiszáradnak! Ezután az egyes receptek szerint dolgozunk tovább. Általában a húst alufóliával letakarva melegen tartjuk, a pecsenyelét pedig felhasználjuk a mártás, illetve a köret készítéséhez.