A diónak mivel magas az energiatartalma, csak keveset szabad belőle enni. Mégis sok a hasznos tulajdonsága, mert 10 dkg dió a napi szükséglet 55%-át fedezi B1-vitaminból, 83%-át C-vitaminból, 85%-át káliumból, 37%-át kalciumból, 100%-át rézből, 65%-át cinkből. Vonatkozik rá az aranyszabály: Sokszor, de keveset.
A diót, a mandulát és a mogyorót nem kell félteni a téli hidegtől, csak a nedvességtől, ezért száraz, jól szellőzött kamrában vagy a padláson vékony rétegbe kiterítve jól tárolhatók, és nem avasodnak meg.
— Hogyha öreg, ráncos a diónk, nem annyira friss már, akkor 1-2 órára áztassuk tejbe, utána alaposan csöpögtessük le, sőt papírtörölközővel, szalvétával is gondosan itassuk le, szinte olyan lesz, mintha friss lenne.
— Diómentés: Ha a dióbél nagyon kiszáradt, forraljuk néhány percig tiszta vízben, majd szűrjük le, és ismét tegyük tiszta vízbe! 2 percnyi forralás után visszanyeri eredeti nedvességtartalmát. Ezután szikkasszuk meg, és szárítsuk le, majd tegyük a hűtőszekrénybe. Frissként használhatjuk, de már csak a hűtőben tárolhatjuk. (Bármilyen régi dió felfrissíthető ezzel a módszerrel.) "Ízvilág" a Magyar Hírlap magazinja, 1996. 8. szám
— Sokkal intenzívebb lesz a diótöltelék íze bármely süteményben, hogyha a darálás előtt megpörköljük a diót. Ezt tehetjük a sütőben, a mikrohullámú készülékben vagy egy kis lábasban (néhány percig kevergetjük a forró edényben zsiradék nélkül.)
— Könnyebben feltörhetjük a diót, ha héjastól 6-8 órán át sós vízben áztatjuk.
— A dióbél daráltan is sokáig friss marad, ha zárt edényben mélyhűtőben tartjuk. Más módszer: A darált diót töltsük nejlonzacskóba, majd préseljük ki a zacskóból a levegőt, zárjuk le, és tegyük a mélyhűtőbe. Így hosszabb ideig tárolható.
— A dióbelet darálás előtt válogassuk át, nehogy héjdarab maradjon benne, mert az kicsorbítja a darálót.
— A dióbelet úgy lehet a legegyszerűbben durvára törni, ha egy nejlonzacskóba kötjük, és húsverő kalapáccsal néhányszor ráütünk.
— Ha a héjas dió túl könnyű, akkor régi, összeszáradt benne a dióbél és használhatatlan.
— A magburokból magától kifordult dió a legértékesebb. A mosás után nem jól szárított dió penészes lehet, ami az értékét rontja. Erről penészszag árulkodik. A kénszag a fehérítésre használt kéntől eredhet.
— A süteményekbe (pl. pozsonyi kifli) dió helyett, pörkölt darált szóját is tehetünk.
— A diót ehetjük finom krémsajttal (franciásan), tehetjük salátába (Waldorf), sőt, egy pesto nevű, szokatlan aromájú, tipikus olasz tésztaszószt is készíthetünk belőle, ha 2 evőkanál darált dióhoz 5 gerezd finomra vágott fokhagymát, 1 evőkanál bazsalikomot, reszelt sajtot, sót és olajat keverünk.
— A mákos gubát darált dióval is készíthetjük mák helyett. Sőt a diós gubát betakarhatjuk kemény habbá vert tojásfehérjével is, és pár percre sütőbe dugjuk. Aki szereti, cukros tejföllel is eheti.
— Sós dió pirítása mikrohullámú sütőben: 1 csészényi diót 2 percig 2 dl sós vízben forralunk, majd leszűrjük, lapos tányéron szétterítjük, 6-7 percig forrósítjuk, közben egyszer összerázzuk, illetve felkeverjük.
— A dióféléket (mogyoró,
mandula, pisztácia, stb.) ép-érintetlen csonthéjukban tudjuk hosszabb ideig a legbiztonságosabban eltartani. Ha megtörtük őket, jól záródó üvegben, dobozban vagy polietilén zacskóban a hűtőszekrényben vagy mélyhűtőben tároljuk. Sokáig friss marad, biztosan nem avasodik meg!
— Az aranygaluska tésztájába egyes helyeken rumot is tesznek, hogy könnyebb legyen.
— Aranygaluska csalafintaság: A tepsibe sakktáblaszerűen kirakjuk a vajban megmártott diónagyságú élesztős tésztahalmokat, megszórjuk dióval, és a következő kiszaggatott vajba mártott tésztát az üres helyekre tegyük be, így akkor teljesen körbe diós lesz a tészta.