TÖKFÉLÉK

A tél közeledtén rájön az ember arra, hogy a töknek milyen sok faja van termesztésben. Nyáron a fÅ‘zeléknek való fÅ‘zÅ‘tök, Å‘sszel pedig a sütÅ‘tök kellemes csemege. Egyre nagyobb területen termelik az olajtököt, amelynek a magjából olajat sajtolnak; ez nemcsak étkezésre szolgál, hanem gyógyszerek készítésére is használják (prosztatagyulladás ellen). A laskatök különös tulajdonsága, hogy a húsa megfÅ‘zve csíkokra esik szét; ezért egyes vidékeken istengyalulta töknek is nevezik. Kemény héja lehetÅ‘vé teszi, hogy egyszerű körülmények között (raktárban, kamrában) hónapokig tárolhassák. Különös növény a luffatök is. A többi tökféléhez hasonlóan indákkal kapaszkodik és hosszúkás, negyven-ötven cm-es terméseket érlel. Ha lebontjuk a külsÅ‘ héját, akkor látjuk, hogy a termés egész tömege szivacsszerű, mosakodásra, fürdésre alkalmas. A kolbásztök termései olykor két méter hosszúak; a fáról lecsüngÅ‘ termésekbÅ‘l le lehet vágni egy darabot, akár csak a kamrában felaggatott kolbászból. És végül a sonkatök is most kerül (megsütve) az asztalra. Egy-másfél kilós terméseiket a háziasszonyok kedvelik, mert a sütÅ‘ben gyorsan és könnyen készíthetÅ‘k el. Gondoljunk a tökfélék hasznosságára, és jövÅ‘re keressünk ezeknek a növényeknek is helyet a kertben!