A kelbimbó vagy bimbós kel, amely valószínűleg belga kertészek nemesítő munkájának az eredménye (nevezik brüsszeli kelkáposztának is), a káposztafélék kiterjedt családjának legkisebb tagja, és szeptembertől márciusig gazdagítja, vidámítja ételeinket. * Energiatartalma csekély (50 kcal/100 g), gazdag viszont rostokban, káliumban, magnéziumban, vasban, nyomelemekben továbbá B1-, B6- és C-vitaminban. * Lehetőleg apró, tömör, sötétzöld fejecskéket vásároljuk, és (a vitaminok védelme érdekében) használjuk fel őket minél hamarabb. Papírba, majd nejlonzacskóba csomagolva a hűtőszekrény alsó harmadában kb. egy hétig eltarthatók. * A kelbimbók külső, sérült levélkéit lehántjuk, a nagyobb fejek torzsarészét keresztirányban bevágjuk, hogy az apróbbakkal egyszerre puhuljanak meg. Enyhén sós, forrásban lévő vízben, illetve az egyes receptekben foglaltak szerint 10-15 percig főzzük. * Amilyen aprócska, olyan aromás, ezért mindenképpen ajánlatos "lazítani-oldani" a töménységét. Különösen finom levesekbe téve, rakottasok és saláták részeként. A káposztafélékhez használt fűszerekkel (babérlevél, fokhagyma, kömény), továbbá citrommal, petrezselyemzölddel, szerecsendióval és zsályával harmonizál a legjobban.
 

— A kelbimbó kellemetlen illatát megszünteti a főzővizébe csöpögtetett citromlé.