A póréhagyma ősztől tavaszig beszerezhető, igazi téli zöldféle. Párolva vagy nyersen salátákhoz, szendvicsekhez való, de még levest is lehet belőle főzni. Hosszabb és rövidebb fajtáit egyaránt használjuk. Illat- és aromaanyagai nem olyan intenzívek, mint egyéb hagymatársaié, viszont rostokban gazdagabb. * A póréhagyma szigorúan véve nem is igazán hagyma, bár nyersen "hagymatulajdonságokat" mutat. Főzve, párolva, sőt már blansírozva is elveszti erős illatát-aromáját, és szelíd-jótékony zöldségként viselkedik, ezért azok is bátran fogyaszthatják, akik a klasszikus hagymát nem, vagy rosszul emésztik.
 

— A póréhagyma sötétzöld levelét ne dobjuk el, hanem jól mossuk meg, vágjuk apróra és félárnyékos helyen szárítsuk zörgősre. Ezután kávédarálóban őröljük porrá, jól záródó üvegben tároljuk. A kész ételek tetejére hinthetjük.

— A póréhagymát még nyersen vágjuk össze, mert a főtt rostok már nehezen vághatók.

— A póréhagymát mindig fedő nélkül főzzük sós vízben, hogy menjen el a gőze (kigőzölögjön).

— Nem ég a gyomrunk a póréhagymától, ha felszeleteljük, kicsit megsózzuk és kevés citromlével megöntözzük.

— A póréhagyma vastagabb végét a biztonság kedvéért éles késsel vágjuk be keresztben kb. 3 cm mélyen, hogy semmiképpen se maradjon benne homok, illetve föld. Így folyó víz alá tartva, a kellő alapossággal meg lehet tisztítani a szennyeződésektől.