A rózsafélék családjába tartozó málnaszeder (Rubus) nemzetség közel 250 faja mellett mintegy 2000 úgynevezett "kisfaj" is ismeretes. Hazánkban sok szederfajt tartanak számon, közülük gyakoribbak a hamvas (R. caesius L.) és a földi szeder (R. fruticosus L.), melyeknek ősszel érő hamvaskék vagy fekete színű, sokmagvú termései gyakori csemegéi a turistáknak. A vadon gyűjtött termések mellett ma már a tövismentes termesztett szeder gyümölcseit is fogyasztják. A szeder a csipkebogyóhoz hasonlóan kedvelt vadon termő gyümölcsfajunk. A terméseiből készült lekvárt, szörpöt, bort és pálinkát egyaránt szívesen fogyasztják. Emellett tejjel vagy joghurttal összekeverve kellemes ízű és színű turmix vagy gyümölcsjoghurt állítható elő belőle. A népi gyógyászatban a szörpöt vérnyomáscsökkentőnek tartják, leveleiből pedig a hasmenéssel járó bélpanaszok és köhögés kezelésére alkalmas gyógyteát készítenek. A zsenge levelekből készült teát élvezeti italként is fogyasztják. A levelek 5-15%-nyi cserzőanyagot, növényi savakat és C-vitamint, míg a termések gyümölcscukrot, ásványi anyagokat (pl. káliumot, vasat és rezet), polifenolokat (főként antocián színanyagokat), valamint C- és E-vitamint tartalmaznak. A termésekből kipréselt gyümölcslé lázcsillapító, salaktalanító és antimikrobás hatásokkal rendelkezik. E két utóbbi hatás miatt a növény gyümölcseinek fontos szerepük lehet a változatos (többféle erdei gyümölcsöt is tartalmazó) úgynevezett reformtáplálkozásban.
 

A szeder folyó- és patakparton, útszélen, erdők alján az egész országban előfordul. Gyümölcsét októberig érleli. Csak az érett, éjfekete bogyókat szedjük. A szederlevet régóta használják köhögés és rekedtség kúrálására.