— A pirospaprika zsírban oldódik (vízben leszáll, és nem oldódik!), ezért mindig zsírra vagy rántásba szórjuk. Pirítani nem szabad, mert keserű lesz. * A pirospaprikát nagyon kevés (1-2 evőkanál) felforrósított zsiradékra (vagy a rántásba) szórjuk, majd azonnal lehúzzuk a lángról és gyorsan összekeverjük. Ezután ráöntünk 2 evőkanál vizet, és a tűzre visszatéve már bátran rátehetjük a pirítani való nyersanyagot, nem fog megégni. Az égett pirospaprika nagyon keserű!

— A chilipaprika helyettesíthető hegyes erőspaprikával.

— A régi magyar szakácskönyvekben még "törökbors" néven szerepel, ami az eredetét is jelzi: a hagyomány szerint a törökök közvetítésével került hazánkba Dél-Amerikából. Olyannyira meghonosodott, hogy ma világszerte a legjellemzőbb magyar fűszerként tartják számon, holott csak a tizenhetedik században került a gyógynövények sorából a konyhába. Inkább az édesnemes fajtáját válasszuk, a csípős paprika elnyomja a többi ízt, sőt megviseli a gyomrot is. Gulyásba, pörköltbe, paprikásba általában egy evőkanálnyi kell, más levesbe, főzelékbe késhegynyi is elég, hogy színt, zamatot adjon. Aki szereti a csípős ételt, annak érdemes otthon néhány szem szárított cseresznyepaprikát tartani.