— Aki babérlevelet tesz a lisztes zacskóba, többet is tartalékolhat.

— Abba az edénybe, amelyben lisztet tárolunk, tegyünk mentolos illatú rágógumit. Ugyanis a legtöbb bogár, amelyik szereti a lisztet, nem kedveli a menta illatát. A rágótól csak az alsó réteg lesz mentaillatú, ezt a süteményekhez felhasználhatjuk.

— Harc a molyok ellen: Liszt, zsemlemorzsa, rizs, fűszerfélék mind veszélyeztetettek a különféle molyoktól, kukacoktól. Ha egy molylepkét vagy kukacot felfedezünk a tárolóhelyen, haladéktalanul vizsgáljuk át, miben tanyázhat a bűnös (a kukac). Ha az üvegben vagy a papírzacskóban tárolt élelmiszer pókhálószerűen összetapadt, biztosak lehetünk abban, hogy ott a moly. Ilyenkor két választás van: vagy az egészet kidobjuk, vagy pedig átszitáljuk. Ha az átszitálást választjuk, akkor finom szitán engedjük át az egészet. A már tiszta lisztet, pirospaprikát stb. azonnal tegyük be egy kiforrázott és száraz befőttesüvegbe. Ha van mikrohullámú sütőnk, kisebb adagokban, lapos mikroedénybe szórjuk a lisztet, a búzadarát, a piros fűszerpaprikát és a zsemlemorzsát, majd mikrohullámozzuk egy-két percig a legerősebb fokozaton, mert ez megöli az oda nem való élőlényeket, és kiszárítja az élelmiszert. Ezek után légmentesen zárjuk a befőttesüvegbe. Az így kezelt anyagok a szokásosnál tovább eltarthatók. Ha nagyobb mennyiségben vásárolunk ezekből az élelmiszerekből, a vásárlás után rögtön bontsuk ki az eredeti papírzacskójukból, és csavaros tetejű befőttesüvegbe (vagy egyéb jól záródó dobozba) öntsük, azaz a levegőtől elzárjuk. Ügyeljünk arra, hogy először a régebben megvásárolt élelmiszereket használjuk, a frissen vett lisztet pedig a hátsó polcra tesszük.

— A liszt, a pirospaprika, a búzadara, stb. molyosodása ellen úgy is védekezhetünk, hogy zacskóstól nejlonzacskóba tesszük, és gumigyűrűvel lezárjuk. Más módszer: ha a lisztet, pirospaprikát stb. hűtőszekrényben tartjuk, így nem molyosodik meg.

— A lisztet felhasználás előtt ajánlatos átszitálni, mert levegőztetés közben oxigént köt meg a felületén. Ennek elsősorban az élesztővel készülő tészták esetén van jelentősége. Ezenkívül azért is kell felhasználás előtt átszitálni a lisztet, mert néhány liszteszacskóban szemmel alig látható apró lárvák, bábok találhatók, és a szitakanálban fennakadnak ezek az apró, nemkívánatos "lakók".

— A liszt szemcsézettségétől és sikértulajdonságától (a sütést befolyásoló fehérjetartalmától) függ, hogy mihez használjuk fel. Jó sikértartalmú réteslisztet használjunk a vajas és élesztős tészták készítéséhez. Felvertekhez (piskóta tésztákhoz), omlós tésztákhoz közepes sikértartalmú sima lisztet használjuk. Élesztős tészták készítésekor a liszt szobahőmérsékletű legyen, míg a vajas tésztákhoz nem árt a lisztet felhasználás előtt lehűteni.